„A kutya a gazdáját szereti, a macska pedig a helyét” –szokták mondani, de vajon igaz ez az állítás?

Míg a kutyák képesek olyan majdnem olyan szinten szocializálódni, és alkalmazkodni, mint a hiperszociális emberi faj, addig a macskák gyakran magukban vannak el a legjobban.

A macskák kevesebb nonverbális jelzést küldenek, mint a kutyák, ez valószínűleg magasztosabb természetüknek köszönhető, azonban nekik is megvannak a tipikus testtartásaik vagy szokásaik, melyek egyértelmű üzenetet küldenek azok számára, akik dekódolni tudják azokat.

A kutyusok legkedvesebb elfoglaltsága a gazdival való labdázás, és a kedvenc fekhelyük is valahol az ember közelében van, ezzel szemben a macskák tökéletesen eljátszanak egy gomolyaggal egyedül, és nagyon jól érzik magukat a szekrény tetejéről figyelve, távol mindenkitől.

Ez azonban cseppet sem jelenti azt, hogy a cicánk ne szeretne minket úgy, mint kutyusunk. A bizalom jele például az, ha közelről néznek a szemünkbe és lassan, nyugodtan pislognak. Szintén bizalmat sugároz, amikor a macska a hátán fekszik és a hasát mutatja felénk.
Ha a földön a hátán hempergőzik, akkor játszani hív, ha pedig harapdál, akkor már játszik is velünk.
A kutyák, csak úgy, mint az emberek, közösségben, azaz falkában élnek eredendően, ezért sokkal szociálisabbak és könnyebben alkalmazkodnak fajtársaikhoz, és másokhoz is. A cicák ezzel szemben, inkább csak akkor szocializálódnak, ha erre feltétlenül szükségük van.

A macskatartók 99%-a meg van győződve arról, hogy egy macska azért dörgölőzik az emberhez mert hízelegni akar neki. Ez egy tévhit! Bármilyen meglepő, a cica pont azért dörgölőzik egy szék lábához vagy a szekrény sarkához, mint amiért a gazdájához. Egyszerűen megjelöli a fejénélkibocsátott feromonokkal. Te az övé vagy és tudja ezt meg mindenki, aki a közeledbe kerül. (Kedves macskatartó, ne legyél elkeseredve! Ettől függetlenül a macskád ugyanúgy szeret téged, csak szeretetének nem a dörgölőzés a jele.)

Nézzük meg a cicákat egészen kicsi korukban. Akkor még ugyanúgy bújnak, játszanak, és igénylik az érintkezést. Növekedésükkel, fizikai fejlődésükkel hagyják csupán el ezt a szokásukat, mert sokkal inkább lesznek felfedezők, önállók és dominánsak.

Éppen ezért azok a módszerek, melyekkel kutyánkat neveljük, sehogyan sem működnek macskák esetében. Mégis, ugyanúgy szobatisztává, alkalmazkodóvá és együttműködővé tudjuk macskáinkat is tenni. Nem kezelhetetlenek tehát, csak más nyelvet, más bánásmódot igényelnek.

Macskánk is gyakran, ha messziről is, de figyel minket, időnként odakuporodik mellénk, vagy lábunkhoz dörgölődzik és dorombol. Ezek ugyanolyan őszinte megnyilvánulásai a szeretetnek, mint amit a kutyáktól kapunk, csak a cicák sokszor akkor teszik ezt, amikor kedvük van, és nem akkor, amikor elvárjuk tőlük.

A feltartott farok sok esetben a mérges macska és/vagy a dominancia jele. Amikor a gazdi hazaér, a házi kedvencfüggőlegesen feltartott farokkal, pattogó léptekkel szalad elé és bőszen dörgölőzni kezd. A boldog gazdi megörül milyen kedves, cuki cicája van.

értsd meg a macskákat dognmore
DogNMore

Hogy mit jelentenek ezek a mozdulatok valójában?

˝Hol a fenében voltál mostanáig? -a feltartott farok jelzi a haragot, a dominanciát.
˝Nem tűnt fel, hogy itthon maradtam egyedül??˝-a pattogó járás felhívjamagára a figyelmet.
˝Hozzám tartozol.˝ -dörgölőzés.

Van, aki „a macskákra esküszik”. Sokszor merül fel a kérdés, hogy ki macskás, ki kutyás, pedig mindkét lény ugyanolyan csodálatos, és ugyanannyi szeretet képes adni azonban mindenki más-más háziállatban tudja megtalálni a tökéletes társat.